Kicseszett Level-diéta. Ekkora faszságot! Életemben nem híztam még semmitől annyira, mint a tejföltől (kivéve mondjuk azt a rövid időszakot, mikor chips-szel tömtem a pofámat). És miért autoejakulál minden önjelölt étkezésszakértő a kétszersülttől? - Nem hiszek a norbiapdétben, sem pedig a paleolitban. Az aktív életmódban hiszek. A cselekvés életprogramjában hiszek. A tevékenység szentségében hiszek. - A mai ember azért diétázik, mert nem érzi elég hasznosnak cselekvését. Vagy mert nem is érzi a cselekvését. Az függetlenül létezik tőle – kihelyezve, az ego valami külső raktártelephelyére. A munka többnyire csak ahhoz kell, hogy az ellenértékéből egy nagyot lehessen zabálni. - Pedig hát a nagy arcanum valahogy olybá föst, hogy legfőképpen és legegészségesebben akkor fogsz fogyni, ha lemondasz a zabálás akarásáról. Hisz minden fejben dől el, ahogy azt a divatközhely is megerősítheti… - „Köszönöm, ennyi elég!” - És mint a régi etikettben, a kést és a villát párhuzamosan fekteti tányérjára, jelezve, hogy az étkezésnek vége. Korunk embere ezt nem teszi meg: hisz ő folyton nasizni akar, meg amúgy is fél ilyen egyértelmű gesztusokkal lehatárolni cselekvésének idejét és formáját... - Korunk hőse minden pillanatban minden akar lenni egyszerre. Zabálni is – meg fogyni is. Márpedig, ahogy exfőnököm fia, Zs. jegyezte volt meg egyszer: ez pont úgy van, mint ahogy apám szokta mondani, hogy most akkor vagy szűz vagy, vagy baszol, mert a kettő együtt nem megy…