Náponáj. - Már nem tudom, hogy melyik hatvanas évekbeli megasláger szövegét alakítottam át így. De négyévesen, amikor az ember amúgy is halandzsanyelven próbálja magáévá tenni a világ tényeit és jelenségeit, nem olyan meglepő, ha a saját verbális kontextusába helyezi át a számára érthetetlen angol textúrát... - Dali egyszer valami olyasmit írt, hogy ő csak olyan könyveket olvas, amiket nem ért, mert amit nem ért, azt ezerféleképpen értelmezheti. És, amit ezerféleképpen lehet értelmezni, ott csak kiválaszthatsz magadnak egyetlenegyet, az ezerből. Míg ha valaminek csak egyetlen jelentése van, az úgy már nem is túlságosan érdekes. - Hát erről szól a "náponáj". És erről szól négyévesnek lenni. És ezért szar felnőni, mert a végtelen számú lehetőségek közül végül szépen lassan ki kell választani egyet. És azt végigcsinálni. És ez az egész így már nem annyira buli. Izé... Nem náponáj.