Mind közül a legkegyetlenebb pedig ez. - Az ember mellérendeltségre teremtetett. A genetikája, a személyisége legmélyébe oltották, kódolták, vésték, billogozták, faragták, nyesték, hogy csak így bír létezni. (Ez az, amit a hazug és ostoba kispolgár csak úgy képes megragadni, hogy: „hát igen, az ember társas lény.” - Hát igen, az anyád picsája!) Hát igen! - És nagyon sok embernek mégis mindennap küzdenie és szenvednie kell azért, mégpedig nem is keveset, hogy társas lény lehessen. Hogy érvényesítse az egyetlen jogot, amit tényleg mind kiérdemelt, még a legszemetebbje is… - Mert belekényszeríti magát az alá-fölérendeltség hamis színjátékába, legnagyobb sikereként önmagát boldogtalanná téve, ahogy arra már Oscar Wilde is figyelmeztetett. - Nyomorult életforma ez. Kezdettől fogva halálra teremtetett, és ezért sosem volt kérdés, hogy megérett a pusztulásra. - „Ez őrült sár, ez istenarcú lény / nincsen remény!”