Weöres Sándor írt egy verset az Örök pillanatokról, amikor megérzed önnönmagadban Istent, s az öröklétet ízleled már innen a halálon. - Én írhatnék valami olyat, ami írról szól, hogy milyenek is azok a profán pillanatok, amikor megérzed magadban a hülyegyereket. Már ha költő lennék, és nem hülyegyerek. De sajna az vagyok… - A harmadik x küszöbén mi a fasznak kell ilyen idióta helyzetekbe kevernem magam? - Ilyenkor mindig az Ally Mcbeal-nek azok a mókás szkeccsei jutnak eszembe, mikor a Calista Flockhart alakította címhősnő mond valami oltári marhaságot, amit azonnal meg is bán, és aztán elképzeli, hogyan vágják le guillotinne-nal a fejét érte. - Na, ilyenkor én is megérdemelnék vagy huszonöt botütést a vármegyei hajdúktól. (Ahogy elnézem a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, még akár alkalmam is nyílhat kipróbálni ezt a műfajt, minthogy nemsokára visszahozzák majd a feudális közigazgatásnak ezeket a felejthetetlen intézményeit…)