Ullein-Reviczky Antal a sokoldalú diplomata prototípusa volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy egyszersmind zseniális őstehetség, ha a média befolyásolásáról volt szó. Pedig eredetileg „csak” külügyér volt – de lám, ismét beigazolódik: nincs sokoldalúbb ember a diplomatánál, mert neki egy kicsit mindenhez értenie kell. Még pedig nem a fecsegő felszínéhez (bár látszólag ő csupán élre vasalt nadrágban, élre vasalt jellemmel és modorral demonstrálja hazája ősi erényeit) – hanem a hallgató mélyéhez! És Ullein-Reviczky pontosan tudta, hogyan befolyásolja a felszín hullámmozgásait, ahhoz, hogy azok a mélyben aztán a megfelelő hatást keltsék. Vagyis, hogy hogyan irányítsa egyszerre a sajtó földesurait, béreseit és napszámosait. Bámulom ezt a csodálatraméltó figurát, aki 1938 és 1943 között döntő, sőt, múlhatatlan hatással volt a magyar média arculatára és az 1938-as sajtótörvény, az első zsidótörvény jegyében felállított sajtókamara és ezernyi más rendelkezés nyomán megvalósított háborús cenzúra belső dinamikájára. Ahogy regényeket rendelt meg a szlovák-magyar barátságról a Slovenska Jednotától s egyszersmind Szlovákiát gyalázó cikket Milotay Istvántól. S mindezt a háború szeszélyes logikájának és az aktuális erőviszonyoknak engedelmeskedve. - De Ullein-Reviczky elsősorban mégiscsak egy opportunista fasz volt. És micsoda őstehetsége a behatolásnak! - Gyönyörű például, amilyen mesterfogásokkal háttérbe szorította Antall István propagandaügyi tárca nélküli minisztert, aki Gömbös valahai sajtófőnökeként és valódi öreg rókaként elképedéssel figyelte, ahogy kiveszik a kezéből a gyeplőt. 1943-ban, a doni áttörés napjaiban tette az utolsó kísérletet arra, hogy azt valahogy visszavegye riválisától, aki minisztériumi és külügyi sajtófőnökként, és Kállay Miklós miniszterelnök bizalmasaként szinte érinthetetlen volt. Antall ott nézte be a dolgokat, hogy, amikor meghirdetett egy rendkívüli sajtóértekezletet a rendkívüli helyzetre tekintettel, Ullein-Reviczky már fél éve kézi vezérléssel irányította a sajtót a saját főszerkesztői értekezletein, amelyeket akkor hívott össze, amikor csak akart. Pardon: amikor csak úgy kívánta a helyzet. Hát a helyzet most úgy kívánta, hogy Antall húzzon el a picsába. Ullein-Reviczky ezért gyorsan, sebtiben összekapott egy újabb ilyen mítinget, ahol kijelentette, hogy ez lesz az a szimpozion, amiről Antall beszélt – és kiadta a saját direktíváit. Szabotázs volt ez a javából! - De hősünk nem lett volna önmaga, ha nem tette volna fel az i-re a pontot egy kreatív riposzttal. Az év áprilisában ugyanis egy sajttájon elhangzott felé a következő kérdés: átveszi-e a propagandaminiszter hatáskörét, ami a sajtót illeti (a szíves érdeklődést nyilván ő rendelte meg). Nos, a válasz a következő volt: „Antall Istvánnal a legteljesebb összhangban állónak érzem magam. Isten őrizzen meg, hogy valamit elvegyek tőle, őneki viszont szívesen adnék többet, de neki nem kell.” - Ezt hívják eleganciának. Ez az, amit a Lázárok és Rogánok sosem fognak megtanulni… - Ullein-Reviczky ősszel már Stockholmban képviselte az ország érdekeit.