Aligha van nyomorultabb örömforrás.Bár mesélhetnék én épp eleget a nyomorult örömforrásokról… De mégis: amikor megállsz a tükör előtt, és látod, ahogy a tapadós futónaciban kirajzolódik a farkad bizonytalan kontúrja… Szóval az jó. - Volt idő, mikor nem hittem volna, hogy valaha tapadós nacit fogok felvenni. Ez viszont már a dolog kevésbé nyomorult oldala. Mind a mai napig nem értem, miféle misztika játszott közre abban, hogy azt a 35-45 kilót sikerült leadni. - Persze: mások többet is le szoktak. De amilyen nyomás alatt akkoriban voltam, és amennyire egyedül éreztem magam… - Persze az is hozzátartozott, hogy azt hittem: ha lefogyok minden hirtelen király lesz. Hát nem lett. Én viszont erősebb lettem, testben és lélekben. Még ha az örömforrásaim ugyanolyan nyomorultak is maradtak…