Homo asexualis. - Jól mutat Prince abszolút szexusának ellenpontjaként. A második évezred legerotománabb és mindenfajta testi vonatkozástól legtávolabb álló figurája kerül így egymás mellé, akik annyira különböztek egymástól, hogy még egy kontinensen létezniük képtelenség lett volna. Nem, hogy egy évszázadban. - Dr. Horánszky Nándor ideg- és elmeorvos lebilincselő munkájában olvastam, amelyet Deák lelki alkatáról írt, hogy talán valamely fiatalkori nagy csalódás lehetett az oka, hogy a „nemzet prókátora”, a „haza bölcse” és más efféle jelzők birtokosa mindenképpen még valahol bőven harmincon innen, egyszerűen kikapcsolta a szexualitását. - De ez csak feltételezés, mert nagyon könnyen lehet, hogy már korábban sem volt semmiféle szexualitása. Talán ez okozta, hogy mindig is élt benne egy hallatlanul rokonszenves, emberileg mélyen megragadó jellemű nagy gyermek, aki, amikor minden törekvése omladozni látszott, egyszerűen bezárkózott az Angol Királynőben berendezett szobájába, és Csengeri Antalnak meghagyva, hogy senki ne jöjjön be hozzá, elmélyedt a kedvenc indián regényeiben. A bölcs Deák, akit generációk elé állítottak mindig példaképül. - S aki talán annak is köszönhette páratlan elmebeli frissességét, és, hogy szavára templomot lehetett volna építeni, hogy, mint azt A. átütő cinizmusú megjegyzése egész mélységében megragadta: „nem volt, ami elvonta volna a figyelmlét...” - Mikor néhány éve kifüggesztettem Deák portréját a falamra, mint példaképét, mint etalonét, mint mércéét és non plus ultráét (aminek saját korában őt magát is tartotta mindenki), talán ezt az aszexuális életrprogramot is házioltáram legközepébe helyeztem. Akkor még magam is száz kiló fölött voltam, s aszexuális, gyermek a szó minden elképzelhető értelmében. Sokszor fogom még felidézni Szabó Lőrinc sorait, amelyek az örökre elvesztett és visszasírt állapotot szomjazzák, hisz akkor még számomra, mint misztérium, mint szentség „Szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ.” - Illetve akkor már nem. Akkor már pont nem. Akkor már pont csak szomjazhattam, azt, mikor még Weöres Sándor voltam, ha a kozmoszba tekintettem, s a szerte határtalan űrben mutattam valódi hazánk. És Deák Ferenc, amikor a magyar történelem egységét és nagyságát hirdettem, közjogi alapon, Werbőczitől és a Pragmatica Sanctiotul fogva, de különösen is az 1790-dik évi tizedikre hagyatkozva, amelyben benne foglaltatott volt, hogy Magyarországot saját törvényei szerint lehetséges tsupán kormányozhatni mindenkoron. - A világ azóta fenekestül fordult fel bennem. Hisz én nem voltam soha Deák, és nem is lehettem az. - Nagy a pina hatalma, és a közjogi egzigenciák, cirkumstancziák és condiciók nem írhaták azt felül… A phallos szava követelőzőbb volt azoknál…