Most már, hogy mindenki szétejakulálta a magasztos véleményét Prince-ről, azt hiszem, az enyém már úgy sem számít. Szóval nyugodtan elmondhatom. - Első látásra az a vézna, csenevész, elsőszélelfújja irritáló kis fasz, aki másfél éve nem volt nővel, és ezért aztán csak a pinanyalásról tud beszélni. Második látásra egy kis díszpinty, mulattatószolga, porondbohóc, aki a káprázatos pontossággal nyírt szakálla, elképesztő műgonddal elrendezett sérója és az extravagáns fellépőcuccai mögé rejtette el az első látásra már kiszúrt tulajdonságait. De aztán ránézel harmadszorra is – és borul az összes elméleted… - Nem mondom, hogy óriási művész volt, de óriási tehetség egészen biztosan. És itt nem is a hangja a misztérium forrása, és nem is az az elképesztő energia, amit a nem csekélyke lelki és testi betegségei és a pax corporis állapotának teljes hiánya dacára odapakolt minden egyes pillanatába. Prince-ben számomra, személyesen, az a legfantasztikusabb, hogy milyen elementáris erővel sugározta szét a szexualitást maga körül. Ami első látásra piti kis sármőrködésnek, másodikra túljátszott, exibicionista szerencsétlenkedésnek tűnik – az harmadszorra kirobbanó, forradalmi tetté magasztosul. - Ha végigtekintek az életművén, amelyet még mindig nem tudtam megemészteni és feldolgozni – talán mert nem vagyok elég érett ehhez a vézna, csenevész, elsőszélelfújja irritáló kis faszhoz –, azt látom, hogy nem más, mint a szexuális forradalom egyetemes példatára. Az önmagából szétáradó és önmagáért létező pornográfia káprázata – a szkopofília történetének talán mindmáig legnagyobb csodája. - Prince soha máskor nem létezhetett volna igazán és annyira, mint a pink decade bíboresős kulisszái között. Ha Jennifer Beals volt a női, akkor ő volt a férfi flashdance. A hús és az izmok szinte sátáni vonzerejű vitustánca. Michael Jacksonnal szemben, aki öncélú akrobatikus bravúrok egyedi sorozatát hajtotta végre (a break egyik ősét alkották meg általa a koreugráfusai), Prince minden mozdulatával és cselekvésével önkielégítést végzett… - Gyönyörűen illik abba a Zweig-i sorba, amely a Kämpf mit dem Demon képletében foglalható össze. Ahogy Hölderlin vagy Nietzsche, úgy ő is a benne élő démonnal küzdött egész életében. - Egon Friedell írja: Balzac uzsorás, Dosztojevszkij pedig csaló lett volna, ha nem lesz belőlük író. Hát Prince-ből is kitelt volna egy erőszaktevő, aki pontosan olyan kis lengeruhás cicabakákat kapott volna el sötét sikátorokban, amilyenekkel így legálisan és mindenki szeme láttára fajtalankodhatott.