Nem volt probléma az ilyesmi soha a nagyhatalmi politikának. - Mióta a 17-18. században csak megalapozódtak a doktrínái, erre a menüettre, erre a valcerre járta a parókanép. Régi hasonlat a nagyhatalmi poitikára a tánc: már a vesztfáliai békéről is készültek olyan gúnymetszetek, hogy az európai uralkodók önfeledten ropják a világot jelentő deszkákon, miközben az oszmanátus turbános jelképe kíváncsian sandít be az ablakon... - Nem. Ők mindig csak a kis játékaikat játszották, a periféria és a félperiféria kontójára terhelve minden adósságot. - Nem volt probléma csakúgy Münsterben vagy Bécsben Németország széttagoltságának szentesítése, mint Versailles-ban az időközben újraegyesült országra mért súlyos csapások sorozata. És nem volt probléma számukra az sem, hogy az önrendelkezési elv kapcsán ízekre szedjék a Monarchiát. - S az sem, hogy Indiáról mesterségesen leválasszák Pakisztánt, azóta is szüntelen háborúkat generálva a két, egyébként egybetartozó állam között… - Pedig meg kellene már érteniük az épp aktuális G-akárhányaknak, hogy a nagyhatalmaknak sosem volt feladata nemzetállamokat létrehozni ott, ahol a nemzeti jellegű ideológiák és struktúrák nem fejlődtek ki organikusan. Pontosan látjuk, hogy mi az ilyesfajta rendezéseknek a következménye. És nem véletlenül nem kérünk belőle. - Mi, magyarok, akik a nagyhatalmak szerint több, mint száz éve orosz érdekszféra vagyunk…