Törpe kor, mely nem ismeri az áldozat szentségét. Olvasom, hogy egyre több egyetemi tanár – sikerember – osztja meg a facebook-on kudarcéletrajzát, ahol csak a becélzott, de elszalasztott lehetőségei szerepelnek. Talán ez a mostani mégsem olyan törpe kor? Talán mégsem abban tobzódik, hogy lelúzerezze azt, akinek valamiért nem jött össze az élet? Talán csak a harsány pszichopaták csinálják ezt, és azok, akik kétségbeesetten próbálják követni a trendjüket? - Talán. - De, hogy az őrült ma nem szent, mint Keleten, vagy Isztriában a mi trónjafosztott, kitaszított Salamon királyunk az is biztos. Nem mondják rá, hogy az ilyeneket szereti az Isten – mint ahogy az amúgy velejéig pszichopata Rogozsin rákacsint az együgyű Hercegre a vonaton, a Félkegyelmű első snittjében. - Ja. Mégiscsak törpe kor ez, ahol PC-vel átitatva, de épp ezért sokkal visszataszítóbb módon szúrják beléd a tőrt, ha áldozat vagy, ha őrült vagy, ha lúzer vagy. - „Igyál pajtás, / holnap nekem, / ma néked!”